Kompmutyi a Dunán

Nemrég a Keszölcés és Vajka között közlekedő új komp ügyében is kérdéseket intéztem Peter Žiga környezetvédelmi miniszterhez. Természetesen nem a vízi jármű cseréjét kifogásoltam, hiszen minden érintett polgárhoz hasonlóan én is örülök annak, hogy végre gyorsabban, biztonságosabban kelhetünk át a felvízcsatornán, méghozzá az eddigiekhez képest egyszerre több gépkocsival. Ezentúl már remélhetően nem kell annyiszor bosszankodniuk főleg a helybelieknek a kedvezőtlen időjárás, valamint a komp meghibásodása esetén leállt járatok miatt.

Ennyit -- sőt ennél is sokkal többet! -- igazán megérdemelnek az egyébként is számos kellemetlenségnek kitett Kis-Csallóköz lakói. Nekem a pályázattal és főleg a működtetés feltételeivel szemben akadtak megalapozott kifogásaim.A tendert a Ponton City magáncég nyerte a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalattal (SVP) szemben, holott a győztes nem teljesített minden feltételt, ezért ki kellett volna zárni a pályázatból. Nem ez történt, ami számomra felettébb gyanús volt. Fenntartásaimat még inkább indokoltnak éreztem, amikor megtudtam: mennyi pénzt kaszál ez a cég az államtól (valójában az adófizető polgároktól, tehát mindannyiunktól) az elkövetkező tizenöt esztendőben, ameddig jogosult a kompjárat üzemeltetésére. Ird és mondd: eddig az SVP évente 700 ezer eurót kapott az kompjárat üzemeltetéséért, a győztes magáncég viszont 1,65 milliót zsebelhet be, ami ugyebár az eddigi összegnek több mint a kétszerese. Amit a nagyobb vízi járművel, de még a gyakoribb kompjárat költségével sem lehet magyarázni. Ráadásul a szerződést az elkövetkező tizenöt évben szinte lehetetlen felbontani, vagy csak hatalmas kártérítés kifizetése után lehetséges.

Vagyis a tulajdonos biztos lehet abban, hogy tizenöt év alatt 25 millió euro üti a markát. Ennyi pénzért egyébként Púchov közelében olyan hidat építettek, amelyen bármikor át lehet jutni a túloldalra, s amely sok évtizedre megoldja az ottani polgárok gondjait. Valami bűzlik a komp körül, gondoltam teljes joggal, ezért vontam kérdőre a tárcavezetőt. Aki válaszlevelében átment Ferenc Jóskába. Ugyanis az agg osztrák császárról maradt fenn az a legenda, miszerint Magyarországon járva, mindig ugyanazt mondogatta: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel megvagyok elégedve...“ Peter Žiga most ugyanilyen hangnemet ütött meg: „Minden törvényes, minden lépés indokolt volt, a komp a legjobb megoldás“ -- bizonygatta. Ezzel nem a mundér becsületét védte, hanem a nyilvánvaló kompmutyit, amelynek nyertese minden bizonnyal a Smer-SD holdudvarába tartozik. A vesztesek pedig, ahogy már említettem, mi, az adófizető polgárok vagyunk, hiszen a kormány emberei nem a saját vagyonukból osztogatnak, hanem a költségvetést herdálják el. Pedig ezt a pénzt például a pedagógusok, az egészségügyi nővérek vérlázítóan alacson bérének növelésére, továbbá más kispénzű polgár, kisvállalkozó támogatására lehetne fordítani. Főleg akkor, ha Fico-kabinet ésszerűen és nem pártszimpátiák alapján sáfárkodna a közpénzekkel. Amint a kompbotrány igazolja, nem igy cselekszik. Erre mutattam rá interpellációmban.

Több polgármester megértette szándékomat. Akadt köztük viszont olyan is, aki még ezt a lépésemet a Híd és személyem elleni agitációra használta fel, hazugságokkal hergelve a helyi lakosokat. Akik azért nyilván átlátnak az illető nem éppen tiszta szitáján...Miként nem dőlnek be annak a pozsonyi tisztségviselőnek sem, aki meg sértett dúvadként azzal riogatja őket, hogy „ha a képviselő úrnak baja van a komppal, akkor elvisszük innen“. Erre a hamis hangra a szlovák közmondás úgy felel, hogy „trafená hus zagágala“, a magyar pedig igy minősít: „akinek nem inge, nem veszi magára.“ Én pedig József Attilára gondolva válaszolom nekik is: Érted haragszom, kedves polgártársam. Nem az új kompra, hanem azokra, akik a felvízcsatorna zavarosában halásznak és a kompmutyiból törvénytelen hasznot húznak!