Mellébeszélés helyett nagyobb bért a pedagógusoknak!

Nem tudom, voltak-e magyar nemzetiségű pedagógusok a múlt heti, Lógó orral  elnevezésű pozsonyi tüntetésen, amelyen elsősorban a Szlovákia fővárosában tevékenykedők követeltek a mostaninál nagyobb bért. A Szlovák Pedagóguskamara azt javasolja, hogy a jövő évben 140 euróval, 2017-ben pedig további  90 euróval nőjön a pedagógusok fizetése, amit indokoltnak tartok jómagam is. Nem késtek el az indítványukkal, hiszen a jövő évi költségvetést még nem fogadta el a parlament. Lehetséges, hogy a tüntetők között a Duna utcai magyar tannyelvű iskola képviselői is ott voltak. Ha igy van, akkor nagyon jól döntöttek. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének ezzel a követeléssel kapcsolatos passzivitásával, hallgatásával viszont nem tudok egyetérteni. Miként azzal az érvükkel sem, hogy szakmai szervezetként szociális kérdésekben nem feladatuk állást foglalni. Szerintem nincs igazuk, ezt az alábbiakkal bizonyítom.

Mindannyian évtizedek óta szomorúan vettük tudomásul, hogy a mindenkori kormányok milyen kevés pénzt szánnak az oktatásügyre, ezen belül a pedagógusok bérére. Igy volt ez a letűnt rezsimben is. Emiatt az évek hosszú során áldozatkész munkát végző tanítók és tanárok ma nyugdíjasként legfeljebb 400 euró körüli járandóságból tengetik az életület. Sajnos, nem történt e téren lényeges előrelépés a rendszerváltás óta sem, pedig azóta már bizony huszonhat év telt el. De a kabinetek ugyanazt a régi és hamis nótát fújják: fennkölt mondatokat szajkóznak a pedagógusi hivatás szépségeiről és fontosságáról, ami természetesen tény, de közhellyé silányul, ha nem párosul kellő anyagi elismeréssel. Idestova négy éve, amikor a Smer-SD másodszor is kormányra került, Dušan Čaplovič, az újdonsült oktatási miniszter évente öt százalékos béremelést igért minden oktatásügyi alkalmazottnak. Talán le sem kellene írnom, hogy ebből sem lett majdnem semmi. Ő idő előtt távozott, a két utóda pedig újra csak igérget, s némi aprópénzzel igyekeztek  elnémítani a háborgókat. Juraj Draxler jelenlegi tárcavezető  szerint az államkasszában nincs pénz akkora bérelemlésre, amekkorát a pedagóguskamara követel. Hadd tegyem hozzá: nem is lesz, ha a kormány csupán évente az országos össztermék, vagyis a GDP négy százalékát fordítja oktatásügyre, miközben Finnország és több más ország kettővel többet. Ők már felismerték, hogy a tisztességes bérből élő és tevékenykedő, ennek köszönhetően alapvető megélhetési gondokkal nem szembesülő, tehát valóban a hivatásuknak élő pedagógusok nélkülözhetetlenek a jelen és a jövő nemzedék felkészítésében, a társadalom anyagi és szellemi fejlődésének megalapozásában.  Nálunk is lenne erre pénz, ha a Fico-kormány nem szórná el egyértelműen kampánycélokat szolgáló, úgyenevezett hangulatjavító csomagokra. 

Mindezek és egyéb tények alapján bízvást kijelenthetjük, hogy a pedagógusok és az óvónők bére, kellő anyagi megbecsülése nem csupán szociális, hanem ennél jóval szélesebb körű társadalmi kérdés, amelynek mielőbbi rendezése érdekében az érintetteknek, többek között a Szlovákiai Magyar Pedagógusok  Szövetségének is hallatnia kell a hangját. Legalább annyival, hogy csatlakozik a kamara követeléséhez.

A jelenleghi kabinet már bebizonyította, hogy anyagiakkal nem becsüli kellőképpen a pedagógusokat, még mindig nem ismerte fel a korszerű és kellő anyagi háttérrel rendelkező oktatásügy kiemelkedő jelentőségét. Miniszeterei jöttek és mentek, de a helyzet semmivel sem javult. Ezért is nagy szükség van jövő márciusban kormányváltásra.A Híd képviselői ellenzéki pozícióból is többször sürgették és támogatták a pedagógusok kellő morális és anyagi megbecsülését. Ha a formálódó jobbközép politikai szövetség a szavazópolgároknak köszönhetően kipenderíti a hatalomból a jelenlegi kormánypártot, akkor valamennyi oktatásügyi alkalmazott  biztos lehet abban, hogy indokolt kérésük végre nem lesz falra hányt borsó.