Bűn és bűnhődés megítélése, azaz minden pedagógus potenciális bűnöző

Fotó: TASR

Teljesen legitim téma volna szétcincálni azon szülőket, akik beleegyezésüket adták Ficónak, hogy legújabb, ovis témájú kampányvideójában gyermekeiket szerepeltesse kifikázott ellenzéki politikusokként. Hogy valakinek nincs ízlése és ez politikai meggyőződésével köbre emelve nem szép, az egy dolog. A felelősségérzet teljes hiánya azonban már más tészta. Szülőként és pedagógusként is elsősorban hányingert érzek ilyenkor. Ficót meg már nem is érdemes minősíteni.

Nos, épp erről is jut eszembe az a téma, amit szóvá tennék itten. Mármint a gyerekekkel való visszaélés és a visszaéléssel való visszaélés.

Ahogyan Fico visszaél a gyerekek jogaival és szüleik bizalmával a videóban, az szerintem súrolja a büntethetőséget…

Történt, hogy szeptembertől az oktatásügy nyakára hozták-szavazták a tisztelt honanyák és honatyák az SNS (híres oktatásügyi minisztereinek hosszan és mélyen ható kártékonyságáról) új pedagógustörvényét. Sok egyéb ökörség mellett (persze, a régi sem volt egy kéjmámor) arra kötelezi a pedagógiai és szakdolgozókat, hogy büntetlenségüket bizonyítsák. De azonnal. Olyannyira, hogy tüstént módosították (más tekintetben ugyancsak többször – szeptember óta, sőt már megjelenésekor, mert olyan kidolgozottan kitűnő vót) is: nem lesz elég májusra, hanem azonnalderögtön dec. végéig kell igazolniuk az érintetteknek büntetlenségüket. Amely kötelesség teljesítésének módszertanához novemberig csak ellentmondásos infók álltak rendelkezésre. Megérne egy misét, de nem részletezem, mert az hosszabb volna magánál a törvény szövegénél is… Most ott tartunk, hogy az alkalmazott dec. 1-től 31-ig köteles az „illetékes” állami szerveren megadni az adatait. Ezek alapján majd a magasabb instancia kéri a főügyészséget az okmány kiadására az iskolaügyi hivatal (járási a kerületen… ahh) számára, amely ledarálja az okmányt, nehogy illetéktelenül belenézzen az iskolaigazgató. Majd pedig a törvény szerint elvileg az alkalmazott alkalmazásáért felelő dirinek leküld egy sima igazolást arról, hogy az alkalmazott alkalmazható vagy sem. Tehát a diri nem a törvényes okmány, hanem egy oktatási hivatal által kiadott irat alapján (ez melyik törvénnyel van vajon összhangban?) kénytelen dönteni valaki esetleges megtartásáról vagy elbocsájtásáról.

Na most az mellékes, hogy a netes rendszer mind logikájában, mind grafikájában, mind pedig rugalmasságában negatív értelemben túltesz a legtöbb, Európa IT-szégyenét képező szlovák állami web szörnyűségein, s hogy ha nem is mindig áll le teljesen, sokszor csak többszöri bejelentkezés után működik úgy-ahogy. Meg az is hagyján, hogy egyeseknek nem a megfelelő adatokkal igazolja vissza az adatközlését. (Ezek szerint miniatűr törpemberkék: a „fiúk a bányában” dolgoznak robot helyett a processzorban, mint a világ első kamu sakkozógépében – a robot ugyanis a beírt adatokkal dolgozna, nem tud gépelési hibát véteni…) Sőt, még az sem érdekes igazán, hogy a durván százezernyi (90-126 ezer között találtam adatokat) fő alkalmazhatóságát a főügyészség és az oktatási hivatalok vajon mikorra lesznek képesek feldolgozni ilyen módszerrel. Mindezt megszoktuk, már normális. Sajnos.

A lényeg: valaki rájött, hogy – Fico videójához hasonlóan – itt is politikai tőkét lehet kovácsolni valakik, jelen esetben a nemzet intellektusát így vagy úgy képviselő tanítók becsületével visszaélve.

Mert állítólag valahol egy gyermekzaklató úgy taníthatott, hogy arról az iskolája nem tudott. Tehát ezt tulajdonképpen a szlovák lex pedofil. Éljen. Meg persze, ha valaki kap egy ilyen jó kis szoftverprogramozási megbízást zsíros pénzért és ad belőle százalékot, az sem kutya. Lehet tehát generálni a haveroknak az állami megbízásokat, csak mindig kell egy potencionális bűnbak, akinek az állapotával vissza lehet élni.

Márpedig a pedagógus állapota örök lehetőség a visszaélésre.

Na persze azzal egyet lehet érteni, hogy büntetett előéletű ember ne tanítsa a gyermekeinket. Csakhogy ezt a régi törvény is elvárta. Az ember végzett pedagógus fia vagy lánya bevitte az erkölcsi bizonyítványát a dirihez, s az látá, hogy tiszta, s lőn alkalmazás.

Az, amit mi népnyelven és félhivatalosan szlovmagyarul (nekem sem ártott egy pontosító tájékozódás) hatósági erkölcsi bizonyítványként ismerünk, az a „výpis z registra trestov”, vagyis a bűnügyi nyilvántartás kivonata. Ahol a kivonat azt jelenti, hogy az éppen aktuális bűneinket és büntetéseinket tartalmazza. Egyszerűsítve a jogkövetkezménnyel már a kikérés időszakában nem bíró eseteket nem tünteti fel.

Amit ez a törvény kér, az az „odpis z registra trestov” - a bűnügyi nyilvántartás másolata. Vagyis a teljes anyag kimásolva. Ez tartalmazza a teljes előéletünket, a már leegyszerűsítve „elsimított” (érvénytelenített) eseteket is, tehát elvileg láttatja a további jogkövetkezmények alóli mentesülés eseteit is. Azért írom, hogy elvileg, mert sorra kerülnek ki a főügyészt és egyes ügyészeket és bírókat leleplező videók, tehát semmiképpen sem megbízható a rendszer, ha ilyen alakok vezették és dolgoztak benne… Elsősorban ezt kellene újrapelenkázni, nem a tanítókat zaklatni.

Persze, diszkutábilis, hogy vajon kell-e ekkora szigorúság. Van, aki szerint kell, hiszen a gyerekeink a mindenünk. S van, aki szerint egy pénzbüntetéssel vagy közmunkával járó fiatalkori botlás ne tegye tönkre egy ember munkaerő-piaci érvényesülését.

Az viszont nem vitatható, hogy nettó mocsokság, ha nem egyenlő a megítélése egy mezei pedagógusnak és egy parlamenti képviselőjelöltnek!

Hiszen a hírhedten fasiszta párt azon bőrfejű sztárja, akit gyűlölet-bűncselekmény miatt jogerősen elítélt a bíróság, s aki emiatt távozni is kényszerült a törvényhozásból (ne írjon törvényt, aki megszegi alapon), majd ezt követően visszamászott oda az ablakon képviselői asszisztensként, ma ismét szerepel pártja jelöltlistáján.

Mert szabad neki. Hát nem felháborító? A törvény szerint nem: kifizette a kirótt bírságot, hát tiszta.

A pedagógus is tiszta lesz, ha kifizette a bírságot?

Majd ezt megítéli az oktatásügyi hivatal a bűnügyi nyilvántartás másolata alapján. A munkáltató pedig köteles hinni neki. És akár ki is rúgni egy alkalmazottját függetlenül munkája sokéves színvonalától.

Mellékes lehet ugyan az törvény számára az elvont etikai szempont, de:

Kérdem én, ha abban a szakmában, amelynek művelője a gyermekek és felnőttek oktatása és nevelése által az ő jobbításukban, pozitív megváltoztathatóságában, erkölcsössé válásában hivatásszerűen hisz, nem szabad, pontosabban tilos a munkáltatónak elhinnie, hogy egy már pl. 20 éve elsimított priuszú és azóta példásan élő, „tisztaságát” naponta bizonyító ember meg tudott javulni, akkor vajon milyen iskolaügy lehet ez? Mi várható el tőle? Mi köze a humánumhoz…?

Hát ilyenek az arányok, ha ilyen alakok írnak törvényt.

Így aránylik egy extrémista, akinek van 10 lepedője bírságra egy pedagógushoz, amikor a törvény szerint minden pedagógus potenciális bűnöző.

Ilyen itt a bűn és a bűnhődés megítélése: törvényes… Vitathatatlanul.