Csőstül hullott az adomány a kalapba, de már nem
Komárom vármegyei mindennapok a Nagy Háború árnyékában című helytörténeti alsorozatunkkal fel- és megidézzük olvasóinknak, hogyan zajlottak a hátországi emberek mindennapjai, ill. hogyan alakult a tájhoz kötődő személyiségek élete és munkássága az Alsó-Csallóközben az 1914–1918. évi világégés idején. Forrásunk a korabeli regionális sajtó.
(LXVIII. rész)
„A háború elején, mikor a hatóság adakozásra hívta fel a közönséget, csőstül hullott a kéregető kalapba a sok mindenféle. A kórházakat ágyneművel, ruhafélével a jótékonyság látta el nagyrészt, sőt ételneműeket is garmadszámra hordott össze a lakosság. Mert bizony a hadsereg gondoskodik ugyan a beteg katonák élelmezéséről, de ha már valaki egy-egy kis befőttecskét, lekvárt akar az ebédjéhez, akkor a társadalmom jószívű élestárához kell folyamodnia. Most, a háború nyolcadik hónapjában, mikor a dolog igazán kezd komolyra fordulni, a kórházak arról panaszkodnak, hogy a jótékony adományok befagytak. Nem küld senki semmit. A készlet már fogytán van s az ilyen kosztjavító ügyeket nagyon nélkülözik a betegek“ – közölte szerkesztőségi cikkében a Komáromi Ujság, melynek munkaközössége is továbbított adományokat.
*
Felhívás: „A lehető legszívesebben kérjük a társadalom minden rétegét, főképpen azokat, akik még nem adakoztak annyit, mint tehetségük megengedné, hogy juttassák el legkisebb ajándékukat is a Vörös Keresztnek, akár élelmiszert, akár mást.“
*
A földmívelésügyi miniszter rendeletet adott ki, hogy a cserebogarak nagyobb tömegű fellépése esetén az elemi népiskolák V. és VI. osztályú tanulói és az ismétlő tankötelesek – tanítóik felügyelete alatt – kötelezően bevonandók az irtási munkálatokba. Szükség esetén – a szülők beleegyezésével – az alsóbb osztályok növendékeinek segítsége is igénybe vehető.
*
Kismagyaron, 1915. március 16-án elhunyt töböréthei Krascsenits Árpád földbirtokos. Élt 61 évet. A megboldogult Bartal Kálmánné bakai nagybirtokosné testvére volt.
Lelkes Vince
