„Dönteni kell: hazai rántott szelet kerüljön a tányérunkra, vagy importáljuk a húst“ – a nagymegyeri dán sertésfarmon jártunk

2019. november 11. - 17:58 | Régió

A nagymegyeri székhelyű, dán érdekeltségű Dan-Slovakia Agrar mezőgazdasági vállalat legnagyobb sertéstelepén, a Nagymegyer melletti Nagy Dűrön jártunk, hogy közelebbről is megismerkedjünk a vállalat tevékenységével és módszereivel.

„Dönteni kell: hazai rántott szelet kerüljön a tányérunkra, vagy importáljuk a húst“ – a nagymegyeri dán sertésfarmon jártunk
Fotók: Tóth Tamás - további képekért kattints!

A közel 18 éve alapított, nagymegyeri székhelyű Dan-Slovakia Agrar mára Szlovákia egyik legnagyobb mezőgazdasági vállalata. A sertéstenyésztéssel foglalkozó nagyüzem működését nem nézi mindenki jó szemmel: vannak, akik a hazai sertéshús fontosságára hivatkozva támogatják őket, mások azonban a lehetséges környezetvédelmi veszélyek miatt tartanak a tevékenységüktől. A napokban ellátogattunk a nagymegyer mellett található sertésfarmra, hogy megismerkedjünk a vállalat tevékenységével, és választ kapjunk az embereket leginkább aggasztó kérdésekre.

A Dan-Slovakia Agrar elnöke, Mogens Hansen, valamint alelnöke, Németh Andrea vezetett bennünket körbe a Nagymegyer mellett, Nagy Dűrön működő sertésfarmon, ahol több ezer anyakocát tenyésztenek.

Megnéztük a biofilterekkel ellátott tartályokat, amelyekben a hígtrágyát tárolják, és egészen közelről megfigyelhettük azt is, hogyan is zajlik a termőföldek trágyázása.

A megközelítőleg kétszáz munkaerőt alkalmazó vállalat jelenleg 7600 hektárnyi földterületen gazdálkodik Dél-Szlovákiában. 8500 kocát és süldőt, valamint 150 ezer vágósertést értékesítenek az országban. A növénytermesztés szempontjából búza, árpa, kukorica és repce a fő profiljuk, ennek nagy része a takarmányba kerül, tehát az egész folyamat egy zárt rendszerben valósul meg.

„2002-ben érkeztem az országba, akkoriban 2400 hektáron gazdálkodtunk. Sertések és szarvasmarhák tenyésztésével foglalkoztunk, később azonban az egyre csökkenő tejár miatt már csak a sertéstenyésztésbe fektettünk“ – emlékezik vissza a kezdetekre a cég elnöke.

Hazai piacra hazai sertéshúst termelni

Azzal kapcsolatban, hogy miért éppen Szlovákiát választották, Mogens Hansen azt felelte, hogy Dániában már volt tapasztalatuk a sertéstenyésztéssel, de mivel fő filozófiájuk mindig az volt, hogy ott tenyésszék ki a sertéseket, ahol értékesíteni tudják azok húsát, Szlovákia bizonyult jó választásnak, ahol hazai piacra termelhettek.

„Akkoriban az a szóbeszéd járta, hogy nagy összegű támogatásokat kaptunk, hogy távozzunk Dániából. Szó sem volt ilyesmiről. Annak, hogy Szlovákiába jöttünk, az volt az egyetlen oka, hogy hazai piacra szerettünk volna sertéshúst termelni.

Ha megnézzük a szlovák vagy a magyar konyhát, nyilvánvaló, hogy itt jóval több sertéshúst fogyasztanak az emberek. Ennek ellenére az elmúlt években nem volt jellemző, hogy hazai sertésfarmokba invesztáltak volna befektetők, holott egy kifizetődő, nyereséges vállalkozásról van szó“ – mondta Hansen, majd hozzátette, úgy látja, az államnak ösztönöznie kellene a hazai befektetőket, hogy invesztáljanak a sertéstenyésztésbe, és ezáltal a minimálisra lehessen csökkenteni a külföldről behozott hús mennyiségét.

„Tény, hogy amennyiben sok húst importálnak, egyre nagyobb a veszélye annak, hogy csökken a hús minősége és egyúttal az élelmiszerbiztonság is. Nincs szükségünk a behozatalra, hiszen Szlovákiában kiváló feltételek vannak a sertéstenyésztéshez. Biztosíthatok mindenkit arról, hogy felelősségteljes módon végezzük a tevékenységünket, és mindig teljesítjük a környezetvédelmi előírásokat“ – hangsúlyozta az elnök, Németh Andrea pedig hozzátette, nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy az alkalmazottaik számára a lehető legjobb feltételeket biztosítsák.

Az emberek azt hiszik, titkolnak valamit

A csallóközieknek mégis akadnak kétségeik a vállalat tevékenységét illetően, a legtöbben a sertéstenyésztéssel járó bűztől, valamint az ivóvíz szennyezésének veszélyétől tartanak. Az emberek ellenkezése pedig az elmúlt időszakban még intenzívebb lett, miután nyilvánosságra került, hogy a cég újabb sertésfarmok működtetésébe, illetve már meglévő farmok modernizálásába, bővítésébe invesztálna.

„Nagy vállalat vagyunk, és az emberek azt hiszik, hogy ha nagyban tenyésztünk sertéseket, akkor ez már azzal jár, hogy szennyezzük a környezetet. Szlovákiában nagyon szigorúak az ellenzőrzések a hústermelésre vonatkozóan. Az elmúlt időszakban 22 ellenőrzésünk volt, és egyik alkalommal sem találtak semmilyen hiányosságot. Az emberek keveset tudnak rólunk.

Alapvetően tartózkodó ember vagyok és nem igazán szeretek a médiában szerepelni, sokkal szívesebben vagyok a farmokon. Ez lehet az egyik oka annak, hogy az emberek azt hiszik, titkolunk valamit. Belátom, hogy ez főleg az én hibám, és a jövőben szeretnék ezen változtatni, szeretnék nyitottabb lenni és többet kommunikálni – nemcsak a helyiekkel, hanem más gazdákkal is, hogy tanulhassunk egymástól“

– árulta el az elnök, és azt is kiemelte, annak idején maga is sokat tanult a hazai gazdáktól, akiknek hálás ezért.

Mint mondja, büszkék a farmjaikra és a tevékenységükre, örömmel vezet bennünket körbe a farmon, az istállókba azonban az afrikai sertéspestis veszélye miatt bevezetett biztonsági előírásoknak eleget téve nem mehettünk be. Az alkalmazottak egy speciális fertőtlenítési folyamaton mennek keresztül, mielőtt belépnek az istállókba, és ugyanez vár rájuk, amikor távoznak.

Miért éppen a Csallóköz?

Sokakban felmerül a kérdés, hogy miért éppen a Csallóközt választották, amikor befektetésre alkalmas területet kerestek az országban. A válasz egyszerű, mondja az elnök, hiszen sík területről van szó, amely teljesen alkalmas a mezőgazdasághoz, termékeny a talaj, és nem mellesleg itt hagyománya van az állattenyésztésnek.

„Könnyű volt jó munkaerőket találni. Nagyon jól képzett, szorgalmas, hűséges alkalmazottaink vannak“ – emelte ki.

Nem véletlen, hogy az emberek leginkább a sertéstenyésztéssel, és főleg a hígtrágya tárolásával járó bűztől tartanak, de egyesek szerint éppen a trágyázás során keletkezik kellemetlen szag. Ezért afelől is érdeklődtunk, hogy mi lesz a sorsa a több tízezer köbméternyi hígtrágyának, illetve hogyan is történik pontosan a trágya applikálása a termőföldekbe.

Az alelnök elmondta, a legmodernebb technológiákat alkalmazzák annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék a keletkező szag intenzitását. Közben megmutatják a biofilterekkel ellátott tartályokat – a szagot valóban csak a közvetlen közelében érezni, többtíz méteres távolságból már alig.

Ugyanígy a Nagy Dűrön található istállók közelében, ahol ugyancsak modern technológiákkal működik az egész rendszer. A Csallóközkürthöz tartozó Sósszigetben működő farm közelében elők azonban már elviselhetetlen bűzre és a legyek mennyiségére panaszkodnak. Németh Andrea szerint ez azért van, mert az ottani farm nem a 21. századi modern technológiákkal működik, és éppen ezért szeretnék modernizálni, hogy környezetkímélőbb legyen.

Időközben megismerkedünk Európa egyik megmodernebb mezőgazdasági gépével, a hígtrágyát applikáló Samson-traktorral, amelyet a cég tagjai és alkalmazottai csak Sámsonként emlegetnek. Egészen közelről is megfigyeljük a dolgozó gépet, és bár érezni némi szagot, korántsem mondható erősnek. Mint kiderült, ez annak köszönhető, hogy Sámson nem a föld felszínén teríti szét a trágyát, hanem azonnal belefordítja azt a talajba 10-15 centiméter mélyre.

„A hígtrágyát csak évente kétszer, tavasszal és ősszel applikáljuk a földekbe. A tartályokat megközelítőleg 2-3 nap alatt ürítik ki, tehát évente legfeljebb 4-6 napot vesz igénybe a trágyázás. Ez egy szigorúan regulált folyamat, amely biztosít mindenkit arról, hogy nincs szó a talajvíz szennyezéséről.

A tartályok alatt pedig vastag betonréget garantálja, hogy a trágya semmilyen körülmények között ne szivároghasson a talajba. Egyenlő a nullával annak az esélye, hogy a farmjaink bármilyen veszélyt jelentenének a környezetre“ – emelte ki Hansen, akitől azt is megtudtuk, hogy a keletkező trágyamennyiséget teljes mértékben képesek felhasználni a termőföldeiken, amelyeken az állatok számára szükséges takarmányt termesztik.

Gútán nem csillapodnak a kedélyek

Az elmúlt hetekben a Gútához tartozó stagnócai sertésfarm bővítése keltette a legnagyobb aggodalmat a lakosság körében: sertéstelep elleni tiltakozás jegyében petíciós bizottságot alapítottak a helyiek, akik két hónap alatt közel kilencezer aláírást gyűjtöttek össze a farm bővítése ellen. A vállalat 14 óriásistállót húzna fel, a kapacitásuk megközelítőleg 16 ezres lenne, a projektbe közel 5,5 millió eurót szándékoznak invesztálni.

Mogens Hansen szerint azért választották éppen Gútát, mert a stagnócai farm távol esik a lakóházaktól, és már most is működik ott egy sertésfarm.

„Azért akarjuk megvalósítani, mert biztosak vagyunk benne, hogy ez a farm sem zavarná a helyieket semmilyen mértékben, és a környezetre nézve sem jelentene veszélyt.

Arra a kérdésre, hogy látva az intenzív tiltakozást, felmerült-e annak a lehetősége, hogy lemondjanak a projekt megvalósításáról, az elnök azt felelte, bízik benne, hogy nyílt párbeszédet tudnak folytatni a helyiekkel és be tudják nekik bizonyítani, hogy nincs okuk az aggodalomra. „Nagyon sajnálom a kialakult helyzetet. Ha annak idején, amikor elindítottuk a vállalkozást az országban, megkérdezték volna az embereket, hogy akarnak-e sertésfarmokat, mindenki azt mondta volna, hogy nem. Ma több helyen is nagy farmunk működik, és nagyszerű kapcsolatot ápolunk a közelben lévő településekkel és az ott élő emberekkel. Belátjuk, hogy amíg tiltakoznak ellenünk, addig nem kezdhetjük el a tevékenységet, de megígértem az alkalmazottaimnak, hogy további befektetéseket valósítok meg, hogy ezáltal is új munkahelyeket teremthessek és garantálhassam az ő biztonságukat is“ – fogalmazott.

Hansen nem titkolta, hogy nagyon bántja a Gútán kialakult helyzet, de bízik benne, hogy az ottani embereknek is be tudják mutatni a tevékenységüket, a terveiket, és el tudják oszlatni a kételyeket.

„Én is csak ember vagyok, nem szeretem a problémákat. Akárhova megyek, az emberek szívesen fogadnak, beszélgetnek velem, de Gútán ez nincs így. Bízom benne, hogy meg tudjuk szüntetni a rólunk terjedő álhíreket, és megismernek bennünket és a tevénkenységüket közelebbről is. Mindent megteszünk azért, hogy olyan sertésfarmot hozzunk létre, amely egyáltalán nem zavarja az embereket a mindennapi életben“ – mondta, majd hangsúlyozta, bízik benne, hogy eredményes párbeszédet tudnak folytatni a gútaiakkal, akiket meg is hívtak a már évek óta működő óriásfarmjukra.

„Elfogadjuk, hogy az emberek nem akarnak óriásfarmokat, de ez azzal jár, hogy az állam kénytelen importálni a sertéshúst. Két választás marad: az embereknek minőségi, megbízható hazai rántott hús kerül a tányérjukra, vagy importáljuk külföldről a bizonytalan minőségű húst. Behozatalt persze senki nem akar, de szem előtt kell tartani, hogy valahol ki kell tenyészteni a hazai sertéseket“

– zárta a vállalat elnöke.


(fl, tt)