Gyűlölet mindenütt
Jött a hír, hogy a roma populáció a felmérések és számítások szerint lassabban nő, mint azelőtt. És jöttek a híradások alatt a fasisztábbnál nácibb beszólások. Igen, most a szlovákiai magyar internetes felületekről beszélek.
A magyar, sőt mondjuk ki, az etnikai magyar parlamenti képviseletet meg akarjuk menteni, a magyarok létszámának csökkenésén sírunk és igazságtalansággal vádolunk mindenkit, aki csak okozhatja (saját magunkon kívül, illetve, izé, még a „rossz” magyarokat is szidjuk ezért), de hogyha kevesebb roma gyerek születik, akkor akkora az örvendezés, meg annyi a pezsgős ikon, hogy rém.
Elvárjuk, hogy a magyar kisebbség jól meg legyen mentve, de a másik kisebbség, a romák, köztük a magyar romák meg le vannak…
Na, ez, kérem, a szlovákiai magyar nácizmus. Mert ha ez nem az, akkor mi?
Oké mondhatjuk, hogy csak pár bunkó, az „alsó” népcsoportokból, a kocsmatöltelékek, meg az analfabéták állítanak ilyet. De ez nem lenne igaz, mert a kocsmatöltelékek a kocsmában isznak és nem fészbukoznak, ahogyan az analfabéták sem olvassák a híreket. Szóval itt annál nagyobb a baj, hogy a bunkóság beköltözött az „aljából” a többi társadalmi rétegbe. Illetve hát, ismerjük el, ott volt. Az utóbbi napok összefogás-mizériája és a PS-Spolu magyar platformjának megalakulása (amit most inkább nem kommentálnék) a szlovákokkal szembeni ellenérzéseket is kiváltott, na, ezeknek is hangot adtak egyesek, ugyancsak keresetlen hangnemben, sok-sok tótozással. Van itt nacionalizmus, sőt revizionizmus annyi, hogyha a világ legfaszább magyar parlamenti képviseletét sikerülne is elérni a szlovák parlamentben (+ a teljes oktatásügyi autonómiát), akkor is évtizedek kellenek majd ahhoz, hogy átneveljük magunkat Európa-kompatibilis kisebbséggé. (Ha már ennyire divat a kollektív szemlélet, most én is általánosítottam magunkat, csak hogy mindenki érzékelhesse, mennyire lehetetlen itt egynemű közösségről, differenciálatlan kisebbségről beszélni…)
A polgári középréteg, az értelmiség meg szintén jócskán leszerepelni látszik, hiszen ki adná azt a demokrata derékhadat, amely kikényszeríti és garantálja a demokráciát, ha épp ez a társadalmi réteg nem áll az élre?
Elrettentő példaként lásd azt a felmérést, amely szerint a szlovákiai pedagógusok nem egy kimondottan uszító hoaxportált hiteles forrásként ajánlanak diákjaiknak! Mondom: pedagógusok. Egyes (magyar) iskolákba meg nyilvánosan vállalt nacionalizmussal kérkedő alakokat választanak meg igazgatóknak.
Persze, „odafönt”, a „hegyen” is van bunkóság elég. Amikor a parlament elnöke a szlovákság legnagyobb szabadságharcának évfordulóján zászlórúdavatáskor (ne nevess, emlékezz, hány kopjafával éltek vissza magyar politikusaink az utóbbi években!!!) Husákot élteti, szemen köpi a szabadságot és a diktátum elleni harcot. A szovjet típusú komcsik által később ügyesen kisajátított felkelés áldozatait. A nem megfelelő zászlószínek felsorolásánál pedig több kisebbség kirekesztését hirdeti meg. Mert a zászló ugye nem barna – értsd: nem fasiszta, s nem szivárványos – értsd: helye nincs itt a szexuális kisebbségeknek.
Amikor pedig az „ünnepi” és nem mellékesen a szabadság szimbolikájáról papoló dumájában az extrémistákkal egy lapon említi a liberálisokat, akkor másodszor is (memento: Husák) szembe megy szeretett országa jogrendjével.
Márpedig vagy demokrácia van valahol és jogállam, vagy diktatúra. Szabadság pedig diktatúrában nincs.
Hiába vagyunk mi uniós tagok, ha a politikai elit és az értelmiségi elit (lásd a jelöltlistákat a múltban és majd a következő választások alkalmával, valamint a pártok holdudvarait, agytrösztjeit) túl nagy része nem bír felülemelkedni komplexusain, egy szintén nagy másik része a múlt sérelmein. És bűnbakokat keres, lehetőleg egy / valamely kisebbségből, hiszen az a kisebbségi létben eleve nehezebben tud vagy nem tud védekezni. Abba könnyű rúgni, aki gyenge, sokkal könnyebb, mint magunkba nézni és saját hibáinkkal foglalkozni.
A politikusok nagy hányada számára ez csak alibi, terelés, figyelemelvonás, színház. De sajnos a választóiknak szívügy, meggyőződés, világlátás, sőt ami a legrosszabb: hit. Amely kizárja, hogy demokraták legyenek.
És megengedi (nem ritkán tragikus módon a keresztény erkölcsre hivatkozva), hogy másokat, a másokat bántsák. És ezen semmilyen villámverte, rekordmagas rúd nem segít.
