„Többször átértékeltem magamban a baj fogalmát” – karanténkérdés Hadas Krisztának

RN: Mit gondol, milyen társadalmi változásokat fog előidézni a világjárvány?

HK: A szegény még szegényebb lett. Bele se merek gondolni, hogy hány gyerek van, aki eddig is naponta egyszer kapott meleg ételt, azt is az iskolában, óvodában vagy bölcsődében. Hogyan etetik most őket a szüleik? Riportalanyaim közül sokan egy-két hétre, a szerencsésebbek egy-két hónapra látnak, remélnek előre, utána nem lesz mit enniük. Persze, látom, hogy sok helyütt feléledt a szolidaritás. Szomszédok segítik egymást, bevásárolnak, főznek másokra is, és nyilván sok önkormányzat erőn felül teljesít. De biztos vagyok abban, hogy mindez kevés. A szegregált telepeken, falvakban élő tömegeket szerintem „állami szinten” kell megmenteni. Ez nem adomány, nem segítség, hanem kötelesség! Én ezért akarok adót fizetni. Véget kell vetni annak, hogy az évtizedek óta a létminimum alatt élő emberek, akik perspektíva, munka nélkül tengődnek, és a gyermekeiknek sem tudnak adni mást, leginkább a kirekesztést kapják. Ugyanakkor sajnos nem bízom abban, hogy ez a társadalmi változás bekövetkezik a térségben. Szeretnék hinni abban, hogy a vírus okozta válság egy nagy összekapaszkodást hoz, és igen, vannak jó, elkötelezett emberek a szociális szférában, az egészségügyben, az oktatásban, de az általános narratíva nem sokat változott. Már nem szívesen olvasom a közösségi oldalakat, mert ugyanúgy ömlik a gyűlölet, a többség utálkozik, kioktat, lehúz. Néha úgy érzem, mintha az önkéntes rendőrök országában élnék, ahol például az utcán felbukkanó nyugdíjasokat sokan legszívesebben feljelentenék.

Tudom, egyáltalán nem pozitív, amit mondok. Ne legyen igazam! Abban viszont bízom, hogy a válság megtanítja a tehetősebbeket arra, hogy nincs is szükségük annyi mindenre. Én például szívesen lemondok az új ruhákról. Remekül el lehet lenni, néhány pólóval, sorttal is egy egész nyáron. Persze ez bagatell, nem túl nemes gondolat, de a lényeg, hogy nem kell a halmozás.Talán egyre többen gondolják úgy, hogy nem lesznek boldogabbak attól, ha mindenből az újabbat, a drágábbat veszik.

RN: Mi az az egy dolog, amire megtanította a világjárvány?

HK: Korábban is a forgatásaim során, sokszor megtapasztalva az igazi szenvedést, többször átértékeltem magamban a baj fogalmát és megfogadtam, hogy jobban tisztelem a sorsomat. Aztán újra, mint egy elkényeztetett kislány, átadtam magam a saját vélt vagy valós problémáimnak. Fegyelmet, türelmet, alázatot kell gyakorolnom. Van még hová fejlődnöm!

RN: Ön szerint miképp fog visszaköszönni kultáránkban a koronavírus-járvány?

HK: Azt örömmel látom, hogy sok kiváló művész remek alkotásokkal reflektál a világra, amiben most élünk. Én a magam eszközeivel, a Jön a baba dokumentumsorozatomban próbálom megmutatni, milyen félelmeket kell most legyűrniük a kismamáknak, hogyan szülnek, milyen karanténban élni egy csecsemővel, miközben a nagyobb gyerekekkel tanulni, játszani kell, na meg persze vezetni a háztartást. Apa pedig dolgozik, mert dolgoznia kell. Idővel biztos jönnek azok a valós történeteken alapuló mozifilmek is, melyekről korábban azt hittük, hogy csak sci-fi lehet. Van mit feldolgozni, van min elgondolkodni. Remélem, a jövő történelemkönyveiben nem lesz hosszú a koronavírusról szóló rész, ami azt jelenti, hogy nem tart nagyon sokáig ez a mindent felforgató, szörnyű járvány.

Hadas Kriszta fotóját Tóth Milán készítette.

Bővebben: IG: @hadaskriszta

FB: Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei

Kapcsolódó cikkek:

• „A járvány alázatra int” – karanténkérdés Tóth Krisztinának

• „Most a korábbi vetéseink aratása következik” – karanténkérdés Limpár Imrének

• „A zajban és a rohanásban elfeledkezünk a múltról” – karanténkérdés Mészáros Andrásnak

• „…mintha hadiövezetbe indulnék” – karanténkérdés Szamosi Zsófiának

• „A vuhani számok láttán megtorpant a propagandagépezet” – karanténkérdés Hizsnyai Tóth Ildikónak

• „Már most írják a darabokat, gyűjtik az ötleteket filmekhez” – karanténkérdés Tenki Rékának

• „Fel fog értékelődni a laikusok szerepe a gyermekvédelemben” – karanténkérdés Dr. Gyurkó Szilviának

• „Gyakran gondolok a nagyszüleimre. Szeretnék tőlük bocsánatot kérni” – karanténkérdés Grecsó Krisztiánnak

• „Azt hiszem, most kezdődik a 21. század” – karanténkérdés Hégli Dusannak