Vajon téliek lesznek a tavaszi lagzikból? – Szolgáltatókat kérdeztünk a dunaszerdahelyi, galántai régióból
Április hónap már javában lagzis szezonnak számít, május és június pedig a legsűrűbb hónapok közé tartozik a lakodalmak terén azok szerint, akik ebben a szegmensben szolgáltatóként dolgoznak. A koronavírus-járvány miatt bevezetett szigorítások különösen érzékenyen érinti tehát a párok mellett, akik a násznép jelenlétében szeretnék összekötni az életüket, azok megélhetését is, akik emelni hivatottak az ünnep fényét, biztosítani annak zökkenőmentes lebonyolítását, illetve megörökíteni azt.
Korábban már írtunk arról, milyen feltételek mellett esküdhetnek a párok, az anyakönyvi hivatalokban, a pillanatnyilag érvényben lévő szigorítások szerint ez lényegében annyit jelent, hogy rajtuk és a tanúkon kívül csupán az eskettető és az anyakönyvvezető lehet jelen, ráadásul mindenkinek maszkot és kesztyűt kell viselnie. Nyilván senki nem így képzeli el élete legszebbnek szánt napját, így a legtöbben halasztanak. De kíváncsiak voltunk, milyenek a szolgáltatók tapasztalatai.
„Március elején egy ifjú pár megbeszélésre jött hozzám, és aki ismer engem, az tudja, hogy nem vagyok egy pesszimista alkat. Május elejére volt betervezve az esküvőjük, én viszont megkérdeztem a menyasszonyt, van-e esetleg B- vagy C-változatuk, de szegényt ez akkor nagyon érzékenyen érintette. Később rám írt, hogy meggondolták magukat és halasztanak.
Amit a nálam foglalt esküvőkről elmondhatok, hogy az eredetileg május végéig tervezettek túlnyomó többségét már áttettük az év második felére vagy jövő év tavaszára” – árulta el érdeklődésünkre Kósa Lőrinc kamerás Bősről.
Mint mondta, többen törekedtek arra, hogy ugyanazokat a szolgáltatókat tudják lefoglalni, csakhogy sokaknak már az egy évvel későbbi időpont is foglalt.
Jórészt ez sikerült Nagy Iván dunaszerdahelyi vőfélynek, aki közölte, a párokkal eddig többnyire meg tudtak egyezni újabb időpontról. „Az áprilisi lakodalmakat már áttettük nyárra, illetve őszre. A májusban házasulandók egy része még bizakodó, velük abban állapodtunk meg, hogy megvárjuk a válságstáb következő bejelentését, és ha kell, keresünk más időpontot.
Viszont vannak olyan májusi, illetve júniusi lagzisaim, akikkel már keressük az őszi, vagy akár a téli szabad hétvégéket. Ez nem olyan egyszerű, mert több szolgáltatóval kell egyeztetniük”
– szögezte le, kiemelve, hogy kimondottan biztatja a párjait a téli esküvőre, mivel ez az évszak tulajdonképpen szezonon kívülre esik, és könnyebb egyeztetni másokkal is. „Nyárra vagy őszre szinte már csak péntekre tudják a párok összehozni az általuk kiszemelt szolgáltatókkal a lagzit” – húzta alá.
Kevesebb akció visszamondásáról számolt be érdeklődésünkre Győri Péter galántai DJ, ugyanakkor ő is arra számít, hogy a dátumok közeledtével egyre többen fognak halasztani. „Egyelőre kivárnak, a legtöbben csak néhány héttel az esemény előtt fognak hívni vagy írni” – vélekedett a DJ, akinek a lagzik mellett más rendezvények, események, például szülinapok is kiesnek.
„Április végére terveztem a saját szülinapi bulimat, és csak remélni tudom, hogy jövőre, egy év késéssel, de meg fogom tudni ünnepelni” – emlékeztetett.
Márciusban már több szülinapos díszítést is visszamondtak a taksonyi Pék Jánoséknál, az esküvők terén pedig már a májusiaknál járnak. „Az egyik májusi pár nagyon szerencsésnek érezheti magát, mert még az idei évre sikerült új időpontot foglalniuk ugyanazokkal a szolgáltatókkal” – fogalmazott.
„Aki ragaszkodik egy konkrét szolgáltatóhoz, gyakran akár 24 hónappal az esküvő előtt rezerválja” – húzta alá.
A díszítőknek adott esetben ez még nagyobb kiesést is jelenthet, mivel egyetlen hétvégén több akcióval is elbírnak, lévén hogy a lakodalom kezdetén már nincsenek is ott.
Kósa Lőrinc beszélgetésünkkor, március utolsó hetében elmondta, hogy egy párja akadt, akik leredukálták az esküvőjüket tízfősre, kérdés azonban, hogy végül megtartják-e. „Van még egy, aki a májusi esküvőjét áttette ugyan a jövő évre, ám megegyeztünk, hogy ha mégiscsak feloldódnának a korlátozások, akkor vállalom az eredeti időpontot.
Ugyan akadt már, aki júniusi esküvőt is halasztott, Nagy Iván bizakodik.
„Bízom abban, hogy júniusban már újra vőfélypálcát ragadhatok, és belevethetem magam a lakodalmas forgatagba, mert már hiányzik a pezsgés.
A házasodni vágyók közt vannak olyanok is, akik külföldön élnek, és azt sem tudni, hogy mikor jöhetnek ők Szlovákiába. Az egyik ilyen párral folyamatosan egyeztetek, viszont itt már a jövő évi szabad szombatokat keressük” – mondta.
Mivel a vőfély és a zenész-DJ esetében a lakodalmak a felkészülést leszámítva nagyrészt csupán a hétvégéket érintik, hétközben, főállásban más területen dolgoznak, a kamerás lényegi munkája viszont csak a hétvége után kezdődik, és a virágkötő is főállásban virágkötő-teremdíszítő. A válság ugyanakkor mindegyikük hivatását érinti.
Talán a legkevésbé Győri Péterét, aki szavai szerint hétközben pillanatnyilag jórészt otthonról dolgozik, a hétvégéi szabadultak fel teljesen, amit a családjával tölt. „Némileg szerencsésnek mondhatom magam, mert még van munkám” – fogalmazott.
Nagy Ivánt viszont duplán is érinti mindez, hiszen a hétköznapokban pedagógus.
„Tanárként is egy új helyzetbe csöppentem, ami teljesen felborított mindent. Online oktatással telnek a napjaim, kidolgozom, utána elküldöm a tananyagot, amelyet a diákok megoldanak, megtanulnak. Közben jönnek a kérdések, amikre igyekszem minél gyorsabban válaszolni. Ezt a tanítási – tanulási módszert egyelőre tanárnak és diáknak egyaránt tanulnia kell. Nekem személy szerint hiányzik a tantermi nyüzsgés” – fejtette ki.
Kósa Lőrincnél van ugyan feldolgozandó anyagmennyiség, hiszen a rögzített lakodalmak feldolgozása értelemszerűen nincs meg egyik napról a másikra, operatőrként viszont azt is megtapasztalta, hogy a Vízsodorta históriák című helytörténeti dokumentumfilm-sorozat következő évadának forgatását is le kellett állítaniuk, hiszen jórészt azokkal dolgoztak, akiket a járvány a leginkább veszélyeztetett, az idősekkel.
„Visszaesést fog ez hozni, de ez a piac, a média nem fog meghalni” – hangsúlyozta.
„Az élet ugye nem áll meg. A munkám során végigkísérem az embereket az életpályájukon, a születéstől a halálig. Virágüzletünk ajtaja az előírásoknak megfelelően zárva volt. Mindössze házhoz szállítást vállaltunk. Volt, aki virágcsokrot, volt, aki szobanövényt rendelt. Előfordult, hogy gyászkoszorút kellett kiszállítani, ez is hozzátartozik” – árulta el pillanatnyi működésükről Pék János.
A házasulandóktól azt kéri, hogy ha véget ér a mostani állapot, ne a szolgáltatókon verjék el a port.
„Mi sem ugrálunk örömünkben, hogy ilyen helyzet állt elő, és mi is csak emberek vagyunk. Gyakran mondom a menyasszonynak, hogy a boldogsága nem azon fog múlni, hogy a virág színe fehér, vagy krémszínű.
(...) Az embereket viszont per pillanat teljesen más dolog érdekli. Személy szerint szívesebben adtam volna el azt a temérdek virágot, hogy örömet okozzanak, minthogy a nagy kék vázába (értsd: szemeteskocsi) helyezzem őket” – fűzte hozzá.
Kósa Lőrinc szerint a mostani válság leginkább azt mutatja meg mindenki számára, hogy semmi sem állandó. „Mindig résen kell lennünk, mert ezt hozhatja az élet. Nincs ember, akivel találkoztam és azt mondta volna, hogy erre számítani lehetett. (...)
Egyvalamiben biztos vagyok. A generációk rádöbbennek arra, mennyire jó egymással beszélni, senki nem sieti el a hívásait, vár a másik hangjára. Megmondtam a menyasszonyoknak, semmi probléma nem lesz abból, hogy később lesz meg ez a lakodalom, akkorát fogunk nevetni ezen az egészen, hogy csak na” – húzta alá.
(SzT)
