Vallás, háború, tyúk, tojás, B+

Evidencia, hogy a manipulatív politikusok zöme nem hagyja ki a magas labdát és leüti: ha lehet ellenséget kreálni, vagy ha egyenesen adódik, akkor azt erőteljesen ellenségként pozícionálja.

Ez most nem egy kutatásokon alapuló tanulmány, hanem empirikus megfigyelésekből adódó lehetséges következtetések esős vasárnap délelőtti leegyszerűsítése, amely azt hivatott illusztrálni, hogy ennél csöppet sem megalapozottabb logika mentén miként működnek felelős helyeken ücsörgő alakok.

A vallás és a háború olyan, mint a tyúk és a tojás. Mi volt előbb? (Mindannyian tudjuk, hogy a tojás volt előbb, mert a tyúkok előtt is léteztek tojásrakó állatok és a kérdés grammatikai értelemben általában a tojásra vonatkozik, nem pedig tyúktojásra… – ha már nyelvészet és evolúció…) Nem tudjuk. (Mindannyian tudjuk, de minimum sejtjük, hogy a háború lehetett korábban, mert a csoportosan élő élőlények – akár az ember előtt – képesek voltak és ma is képesek kollektív, erőszakos védekezésre vagy támadásra, lásd vadászat. És attól még nem vallásosak.) De tegyük fel, hogy nem tudjuk. Nem is lényeges. Amióta a vallás és a háború is létezik a történelemben, attól kezdve ezek hatnak és visszahatnak egymásra. Vagy generálják egymást, vagy gyengítik. Egyikből akár következhet is a másik, de annak ellenkezője is, vagyis a másik minimalizálása.

Azt hihettük, és páran hittük is, hogy mára, 2019. április 28-ra mi, az evolúció és/vagy a teremtés koronái (eurói…) leszünk annyira fasza gyerekek, hogy tanulunk valamit a kurva történelemből, amelyet az előttünk járó evolúciós/teremtési lépcsőfokok csesztek el.

De nem, B+. Csak a bazmegot tanultuk meg B+ -nak leírni, hogy átcsesszük a netes (ön)cenzúrát, amelyet szintén az ember alkotott az ember megfékezésére, mint egy vallást, amelyet aztán átvághat, megkerülhet, amely ellen véthet… Következetesen saját normáinkat betartani nem tudjuk, de következetesen képesek vagyunk őket hol kreatívan, hol pedig erőszakosan megszegni.

Ezért nem működnek maradéktalanul a vallások, és ezért vannak még háborúk. Ami pedig mindennek a teteje, ezért vannak 2019. április 28-án is vallásháborúk. (Zárójelben megjegyezhető, hogy a tudomány „mai” állása szerint a modern emberi viselkedésre utaló nyomok cca. 50000 évesek.) Ráadásul mostanra lokalizálhatatlanok ezek a háborús vagy afelé tartó események, bárhol, bármikor jöhet egy terrortámadás. Visszafogottan: szégyen, gyalázat.

Evidens, hogy a történelem során mindig is tarthatatlan volt hosszú távon a konkrét ellenség definíciója: mindig az lett az aktuális célpont, akinek az elpusztítása vagy leigázása hasznot hozott, illetve életet mentett. Akár napról napra testvérek is egymás ellen fordultak és képesek voltak legyilkolni egymást és akár családjaikat is, hirtelen nem tudom, volt-e Európában olyan uralkodóház, amelyben ilyesmi ne fordult volna elő. Többé-kevésbé vallások és/vagy ideológiák miatt (vagy ürügyén, meg persze a pénz, a nők, a hatalom…)

Mivel az újszülöttnek minden vicc új, s nem találtunk még fel erre oltást (ezt már valahol írtam, de nem árt megismételni), az ember kollektív, kulturális emlékezete (is) minden generációval lenullázódik és újra kell telepíteni. Sajna. Így aztán minden gyereket külön meg kell tanítani, hogy ne fogja meg a forró fazekat, sem a törött üveget, s ne verje agyon Ábelt.

Ez telepítőprogram oltószérum híján az iskolaügy.

Vasárnap délelőttre ennyi elég is lesz, jöhet a leegyszerűsítés (úgyse olvassák tovább a legtöbben). Akkor van esélyünk nem elpusztítani magunkat a lehető legkreténebb módon (pl. vallásháborúban), ha végre felépítünk és jól üzemeltetünk egy olyan (memento: eddig rohadtul nem sikerült, mert mindig a politikustól, a hatalomtól függött az iskola, s nem az iskolától a hatalom – igen, ilyen qrva egyszerű, B+) iskolarendszert – nem jó a terminus, de a „következetes és egyben nyitott oktatási-nevelési-készségfejlesztési tér”-től tovább nem jutottunk – , amely más célok mellett helyettesíti és hatékonyan közvetíti a béke üzenetét is:

Ne ölj. És ne legyél má’ hülye.

Aki tehát az oktatáson, nevelésen és járulékos ágazatain spórol, az vagy bűnös, vagy minimum felelőtlen. Értsd: felelős a későbbiekért. Az oktatás (sem az egészségügy) nem lehet pénzkérdés, mert ha az, akkor ott a társadalom kisiklott, és épp nyitottá válik az ideológiai háborúkra. Mert a pénz hiányát ugyebár valaki okozza, márpedig az a valaki az ellenség… és így tovább az ördögi körben.

Majd ha egy egészséges, a mindenkori hatalomtól a lehető legjobban (minimum a bíróságok mintájára, de szerintem az még kevés) függetlenített oktatási konstrukció képes 40-50 ezer éven át működni minden egyes kontinens minden egyes államában (ha lesznek még államok), akkor talán 52019. április 28-án nem ragadtatom magam ilyen primitív, de sajna, objektív megfigyeléseken nyugvó leegyszerűsítő általánosításokra.